Gróf Tisza István halálának 108. évfordulója alkalmából emléknapot rendezett a Magyar Corvin-lánc Testület 2026. október 27-én a Roheim-villában, ahol az egykori miniszterelnök merénylet áldozata lett. Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter orvos, farmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke két cikluson át, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke emlékbeszédet mondott, majd megkoszorúzta a villa teraszán elhelyezett emléktáblát. A program Hatos Pál történész, az MTA doktora, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Kutatóintézetének igazgatója előadásával folytatódott, majd irodalmi összeállítással zárult.
Vizi E. Szilveszter emlékbeszédében Tisza István hazája iránti elkötelezettségét, közösségért vállalt felelősségét és személyes bátorságát méltatta. Hangsúlyozta, hogy a kétszeres miniszterelnök politikájában a magyar nemzeti érdekek képviselete állt az első helyen, miközben fontosnak tartotta Magyarország nyugati kapcsolatainak megőrzését.
Beszédében kitért Tisza református szellemi örökségére és a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokaként vállalt szolgálatára is. Kiemelte, hogy gondolkodásában a közjó, a közösség szolgálata megelőzte az egyéni érdeket. E felelősségvállalás végső tanúságaként idézte fel, hogy Tisza a fenyegetettség és a korábbi merényletkísérletek ellenére sem hagyta el Budapestet, hanem a Roheim-villában maradt, ahol 1918. október 31-én merénylet áldozata lett.
Az elnök az államférfi történelmi megítéléséről és a sorsfordító döntések felelősségéről is szólt. Felidézte kezdeti ellenállását a háború megindításával szemben, és kitért későbbi döntésének tragikus következményeire.
Nemeskürty István, a Magyar Corvin-lánc Testület 2001-es újjáalapítása utáni első elnökének gondolatait felidézve arról beszélt, hogy múltunk akkor válhat tartósan a sajátunkká, ha annak jó és rossz tapasztalatairól egyaránt beszélünk. A Tisza István előtti tiszteletadás mellett a Testület feladatának nevezte a történészi feltárómunka segítését és a történelmi megértés előmozdítását. Beszédét követően koszorút helyezett el gróf Tisza István emléktáblájánál.
A program a villa Zenetermében Hatos Pál történész, az MTA doktora, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Intézetének igazgatója Ikercsillagok? Tisza István és Ady Endre a magyar emlékezetben című előadásával folytatódott.
Hatos Pál elsősorban Krúdy Gyula írásain keresztül idézte meg Tisza István alakját, kiemelve az államférfi páratlan lelkierejét és a történelmi összeomlás idején is megőrzött méltóságát. Krúdy portréjában Tiszáról olyan ember képe rajzolódik ki, aki a körülötte eluralkodó bizonytalanságban is rendíthetetlenül állt a helyén, és személyes tartásával még a felbolydult tömegben is tekintélyt parancsolt. Az előadó Ravasz László visszaemlékezését is felidézte, amely Tisza rendkívüli őszinteségét és tiszteletre méltó bátorságát emelte ki.
Az előadás Tisza halálát a görög sorstragédiákhoz mérhető eseményként mutatta be, és felidézte Herczeg Ferenc méltatását is, aki barátjában a szó római értelmében vett köztársasági polgár erényeit látta. Hatos Pál Tisza és Ady politikai szembenállása mellett a közös vonásokat is kereste: a magyarság sorsa iránti szenvedélyes elkötelezettséget, a küldetéstudatot és a tragikus életutat. Zárógondolata szerint mindkettőjük örökségének helye van a magyar nemzeti emlékezetben, megértésük a közös múlttal való őszinte szembenézés és a megbékélés lehetőségét hordozza.
A megemlékezés irodalmi összeállítással zárult. Holló Patrik Albert, a Nemzeti Színház színésze gróf Zichy Géza Áldjon meg az Isten! című versét, Steenhuis Raul, az egri Gárdonyi Géza Színház színésze pedig Szász Károly Lélekvándorlás című költeményét adta elő.
