Lámfalussy Sándor 1929. április 26-án született Kapuváron. 1949-ben hagyta el Magyarországot. 1949 és 1953 között a Leuveni Katolikus Egyetemen végezte közgazdasági tanulmányait, ahol 1953-ban szerzett diplomát. Alapító tagja volt a leuveni Mindszenty Diákotthonnak. 1953-tól 1955-ig a Nuffield College kutató hallgatója volt Oxford-ban, majd 1957-ben doktori fokozatot szerzett. 1961 és 1962 között a Yale Egyetemen, majd 1965 és 1995 között a Louvain-la-neuve-i Katolikus Egyetemen oktatott. 1997-től a Louvain-la-Neuve-i Katolikus Egyetem Európa Tanulmányok Intézetét vezette.
A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, a Lyoni Egyetem, és al'Institut d'Etudes Politiques de Paris díszdoktora valamint a Académie des Sciences Morales et Politiques és a Institut de France levelező tagja.
1955-től közgazdász, banki tanácsadó a Banque Bruxelles-nél, 1965-től pedig a Banque de Bruxelles vezérigazgatói, majd igazgatótanácsi elnöki tisztét töltötte be. 1976-tól a jegybankok bankjának nevezett bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjánál dolgozott gazdasági tanácsadóként. 1981-től vezérigazgató-helyettes, majd 1985-től vezérigazgató lett; ezt a posztot 1993-ig viselte. A Delors-bizottság tagjaként 1988 és 1989 között részt vett az Európai Monetáris Unió megvalósítási tervének kidolgozásában, majd az Európai Monetáris Intézet, az Európai Központi Bank elődje elnökeként 1994. január 1-jétől 1997. június 30-áig ő felelt az euró bevezetésének előkészítéséért. 2000 és 2001 között az Európai Értékpapírpiacokat Szabályozó Bölcsek Tanácsa elnöke.