Köztestületi tag

2001–2014 között az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke, a Patológiai Tudományok Doktori Iskolájában vezeti a Nép- és Közegészségtudományok doktori programot. Több egyetem díszdoktora, nemzetközi társaságok tisztségviselője.

Pályája szeretetéről és fejlődéséről a következőket nyilatkozta: „Nem bántam meg, hiszen szép pálya ez, ha tudatosul az emberben a szakma és tudományterülete jelentősége. A szülész-nőgyógyásznak például az egyik sikerélménye, ha világra segít egy új életet. Az igazságügyi orvostant művelőnek pedig az a siker, ha munkájával hozzásegíti a bűnüldöző hatóságot ahhoz, hogy a bűncselekményt elkövető az igazságszolgáltatás kezébe kerüljön. […] A tanszékvezető Ökrös Sándor professzor volt. Ő megkövetelte, hogy először a kórbonctani, majd utána az igazságügyi orvostan szakvizsgát tegyem le. Ennek eleget tettem, és Somogyi Endre laboratóriumában folytattam további munkálataimat. Kiváló menedzser volt, és a kutatásokhoz korszerű műszereket szerzett be. Mesterek és példák nélkül nincs szakmai fejlődés. Úgy érzem, a mai fiatalok türelmetlenek, átugranának olyan lépcsőfokokat, amiket nem lehet, mert még nem jött el az ideje. […] Sokat jártam külföldön, de nekem Magyarország a hazám. Somogyi professzor támogatásával több ösztöndíjat elnyertem, így a világ számos pontján járhattam. Kanadában és Svédországban hosszabb időt tölthettem el, és tudásomat bővíthettem. Sajnos akkor a családot nem vihettem magammal, de megvallom, hogy a hiányát nem tudtam leküzdeni. Mikor hazajöttem, a fiam először bácsinak, majd apuka-bácsinak szólított, s csak néhány hónap múltán lettem apu. […]”