Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Középiskoláit a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában végezte, majd 1940-ben a Debreceni Egyetemen latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1945-ig a helyi Református Leányiskolában, és Hódmezővásárhelyen tanított, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban filmügyi referens, az irodalmi ügyek előadója, és Bóka László államtitkár titkárságvezetője lett.
Költeményei a Magyarok, majd a Nyugat hagyományait folytató Újhold folyóiratban jelentek meg. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, melyet még azon a napon visszavontak tőle. 1950-ben állásából is elbocsátották, és évekig nem publikálhatott. Ebben az időben egy hatodik kerületi általános fiúiskolában, majd a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskolában alkalmazták magyartanárként. Az írónő kényszerű hallgatása éveiben is alkotott. 1958-ban megjelenő Freskó című műve a Rákosi diktatúra éveiben született. A Freskó és az 1959-ben megjelenő Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. 1959-tól tanári állását feladva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be.
1985 és1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának is.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában érte a halál.