Szokolay Sándor 1931. március 30-án műkedvelő muzsikus családban született a Békés megyei Kunágota községben. Nagyapja, Édesapja több hangszeren is játszott, kórust alapított.
Zenei tanulmányait a Kodály-módszert elsők közt megvalósító Békés-tarhosi Énekiskolában kezdte, ahol 1950-ben érettségizett. A legendás Gulyás György karnagy-pedagógus vezette iskolában töltött évek egész életére meghatározó hatással voltak. Itt ismerkedett meg Bartók és Kodály népzenében gyökerező zenei világával és találkozott először személyesen Kodály Zoltánnal, akinek a szellemisége óriási hatást gyakorolt zenei gondolkodására és művészi hitvallására. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta kezdetben Szabó Ferenc, majd Farkas Ferenc irányításával. Már ebben az időszakban eredményesen szerepelt nemzetközi zeneszerzői versenyeken. A VIT-zeneszerzési díjat 1955, 1957, 1959-ben nyerte el, 1956-ban pedig a Wieniawski-versenyen Varsóban, Allegro de Concerto című műve nyert elismerést. Főiskolai tanulmányaival párhuzamosan a Fővárosi Zeneiskolában tanított. Diplomát 1957-ben szerzett a Zeneakadémián, majd a Magyar Rádió munkatársa, később a Magyar Televízió zenei lektora lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt.
Zenei-közéleti tisztségek sorát töltötte be évtizedeken át. Többek között a Magyar Kodály Társaság, Magyar Zenei Kamara, a Budapesti Operabarátok Kuratórium elnöke, a Fészek Művészklub alelnöke.
Vérnász című operáját, melyért 1966-ban Kossuth-díjat kapott, 20 alkalommal 15 nyelven mutatták be.
Közel ötszáz művet komponált, hét operát, öt balettet, négy meseoperát, hét oratóriumot, három szimfóniát, huszonhét kantátát, nyolc versenyművet, tizennégy zenekari művet, kétszáz kórusművet, két vonósnégyest, negyven szólóművet és százhúsz kamaraművet, több mint 100 óra zenét.
Szokolay Sándor 2013. december 8-án soproni otthonában hunyt el.